A közösségi és politikai lét egyik fő kérdése, hogy hogyan szerezze meg valaki a
hatalmat és azt hogyan tudja azután megtartani. Csak az írott történelemben volt erre
sokféle erőszakos és rafinált megoldás.
Arisztotelész óta elfogadott elvárás, hogy aki politikával, tehát a polisznak, a
városállamnak, az országnak az ügyeivel foglalkozik, az erkölcsös is kell, hogy legyen,
különben az arany középút-féle kormányzási formák helyett (királyság, arisztokrácia,
politeia – ez utóbbi a legjobb), szélsőséges kormányzási formák (türannisz – zsarnokság,
oligarchia, demokrácia) valósulnak meg.
Ez az elv legalább elvárásként évszázadokig uralta az európai politikai gondolkodást,
mint egyfajta ideális mérce. A reneszánszban, 1514-ben aztán megszületett „A fejedelem”,
aminek rövid összefoglalása ez is lehetne: „A cél szentesíti az eszközt.” Ezen könyv
után már nem volt elvi elvárás sem egy politikustól, hogy erkölcsös legyen és a közjót
szolgálja: sokan már a látszatát sem igyekeztek ennek fenntartani. Az sem véletlen, hogy
a mű a firenzei Medici családnak lett ajánlva.
Machiavelli műve lényegében egy kézikönyv politikusoknak, zsarnokoknak, diktátoroknak a
hatalom megszerzéséről és megtartásáról. Nem véletlen, hogy minden nagy
történelemformáló forgatta ezt a művet, mint például V. Károly, Napóleon vagy a
vérzivataros XX. század diktátorai. Akár úgy is lehetne elemezni a könyvet, hogy az
egyes fejezeteit ki mikor és hogyan valósította meg a történelemben vagy épp
napjainkban.
„Az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól.”
„Ha az emberek jót kapnak onnan, ahonnan rosszat vártak, szívesebben elkötelezik magukat
jótevőjüknek.”
„Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy
valójában.”
„A leghasznosabb erődítmény (...), ha a nép szeret.”
„Inkább támadnak az emberek olyan valaki ellen, aki megszerettette magát velük, mint
akitől félnek; mert a szeretet olyan egyezség, amelyet az emberek rosszaságból és minden
alkalommal, mikor érdekük kívánja, érvénytelennek tekintenek; a félelmet pedig a
büntetéstől való rettegés ébren tartja.”
Mivel a polisznak, az országnak minden tagját érinti a politika, ha akarja, ha nem,
nagyon fontos, hogy ezt a művet is a tudatos állampolgári nevelés keretében mindenki
elolvassa, és ezek alapján értékelje a közpolitikát! Nem ad választ minden kérdésre, de
rengeteg dologra rá fog ismerni a Kedves Olvasó.