A közoktatási rendszer nagy átlagban 12-13 (nyelvi előkészítős képzések estén) évet tölt ki egy ember életéből. Ez az általános iskola elő osztályától az érettségiig tart (gimnázium esetében, szakmánál lehet rövidebb idő is). Ez „politikai nyelvre” lefordítva átlag 3 választás, tehát 3 kormányzati ciklus. Az elmúlt évtizedekben nem igazán volt példa arra, hogy egy oktatási-nevelési elképzelés a politikában megélt volna 4 évet, főleg nem 8 vagy 12 évet. És ez csak fokozódik, ha az ember tanulmányai nem pontosan fedik le a politikai ciklusok 4-4 éveit.
Pedig az lenne a normális, hogy egy kisember elkezdni egy rendszerben a képzését, és azon rendszer kimeneti feltételei alapján a végén megmérettetik, érettségi vizsgát tesz. De ez legjobb esetben csak papíron van így, a valóság egészen más. Volt olyan év, hogy január és április között többször változtak az érettségi kimeneti követelményei… De gondolhatunk akár arra is, hogy nem a bevezetés előtt 12 évvel találták ki, hogy magyar nyelv és irodalomból lesz egy „műveltségi teszt” is az írásbeli érettségiben. Hasonlóan tisztességtelen, hogy bizonyos tárgyakból mikor lehet, illetve nem lehet épp emelt vagy közép szinten érettségit tenni (például etika-erkölcstan, filozófia, művészettörténet…). Illetve, hogy bizonyos szakok elindulnak-e egyáltalán, az adott évben, ez legtöbbször az érettségi évében félév körül derül ki, sokszor közvetlenül a felvételi papírok kitöltése előtt. Megszoktuk, hogy az élet nem igazságos, de azért álmokat így széttörni elég erős.
Szintén nehéz kérdés, amikor a Nemzeti Alaptanterv (NAT) és/vagy a Kerettanterv változik meg nem felmenő rendszerben, hanem már a képzésben lévőket is érintve. Ez talán legjobban az óraszámok változásánál érzékelhető. Sokáig például földrajzból és kémiából gimnáziumban 3 évig heti 2 óra volt, most már 9. évfolyamon heti 2 óra, 10. évfolyamon heti 1 óra, és kész is. Hasonló csonkításon esett át a fizika, a biológia, valamint a művészeti tárgyak is. Ezekbe a heti 1-2 órába kell beleférnie az új anyagon kívül a számonkéréseknek, a csoportmunkáknak, a filmrészleteknek, és a nevelésnek is, úgy, hogy évente átlag 5-8 óra legalább biztosan elmarad megemlékezés, ünnepnap, szünet, osztálykirándulás, kompetenciamérés, betegség vagy értekezlet miatt.
Ez értelemszerűen tananyagcsökkenést is jelent, ami sokszor más tárgyakat is érint. Történelemből például nagyon fontos a földrajz ismerete, de kb. fele annyi idő alatt, mint régen nem lehet még fele annyi tananyagot sem megtanítani. Persze, nem cél a magoltatás minden áron, és a diákok túlterheltségét is figyelembe kell venni, de alapvető információk nélkül ma már szinte bármit el lehet hitetni az emberekkel (mert a Google-n ott van, a média, a TikTok ezt állítja…), mert nincsen egy átfogó képük a világról. Az 1990-es évek elején még viccnek tűnt, amikor az USA egyik nagyvárosában tüntetést szerveztek a H2O ellen, mert mérgező, de ma már nem is olyan vicces ez. Veszélyes világ, ahol a tények helyett már csak vélemények maradnak.
A politikát a választók és a választottak alakítják, miközben az embernek (általában) egyszer van lehetősége negyedikben/hatodikban/nyolcadikban dönteni a középfokú tanulmányairól, illetve emeletszintű (régen fakultáció) órákat választania tizedik évfolyam végén. A döntés után persze lehet változtatni, de nagyon nehéz. Mindenkinek egy élete van, nem szabad másokéval felelőtlenül játszani.
Ilyen körülmények között nagyon fontos, hogy megfelelő tantárgyi tartalmakat tanítsunk a diákoknak, közben problémacentrikus gondolkodású, kérdező, a világra nyitott, összefüggéseket meglátó érző személyeket neveljünk. Az érettségiről szóló kormányrendelet: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=99700100.kor